Hogyan segítsek az iskolás gyerekemnek - akkor is ha nem beszél velem?
Úgy érzed, a gyerekedet nyomasztja valami, viszont nem tudod, mi az? Jobban be szeretnél kapcsolódni az életébe, de csak elzárkózik?
Számos oka lehet annak, hogyha egy gyerek rosszul érzi magát, vagy csak valami "nem stimmel" és lehet hogy semmi köze a családhoz vagy hozzád - végtére is, lehet habár még fejlődnek, ők már ígyis teljes emberek, valódi érzésekkel, és gondokkal.
Habár a gondjaik sokszor felnőtt fejjel butaságnak, sőt értelmetlennek tűnnek, egy a gyerek számára - pont azért mert még nem ismer jobb magyarázatot, mint amit Ő a fejében kitalált, ezek a gondolatok a valóság.
Hogyha beszélünk velük, éppen ezért kulcsfontosságú az alázat.
Ne bagatellizáld el amit megoszt veled. Ami neked unalmasnak tűnik, az neki a világ. És egy lehederítő választól nem csak az adott témától megy el a kedve.
Ismerős a mondás, hogy "A gyerekek agya mint a szivacs?"
Valójában, lehet elfelejtik majd a beszélgetést, az agyuk viszont arra van hangolva sémákat, viselkedésmintákat rögzítsenek. Azt pedig azoktól tapasztal, akik "a nagyok, és jobban tudják" ráadásul azoktól akik a születésétől fogva a legfontosabbak számára - anélkül elraktározzák hogy észrevennék.
Ezt a cikk ezt a jelenségre hívja fel a figyelmet, 3 lépéseket mutat hogy hogyan előzzük meg, hogy ne Tőled függjön a a gyereked önértékelése
Mit is értek ezalatt?
Tegyük fel, hogy a gyereked 5-öst kapott a dolgozatára és az első gondolata, hogy "De jó, Anya most nagyon büszke lesz rám" - nem tűnik úgy, hogy ezzel bármi gond is lenne. Hiszen ő is örül, te is örülsz nem?
Viszont gondoljuk arra, mi történik az ellenkező esetben?
Lehetetlen elvárás, hogy egy gyerek mindig csakis jó jegyeket szerezzen. Becsúszik egy kettes :
"Most olyan csalódást okoztam Anyának"
"Most Apa olyan mérges lesz"
Valaki még ebben sem lát problémát, gondolván, hogy az érzés teljesen indokolt, ne is örüljön a rossz teljesítménynek. A probléma viszont az érzést kiváltó indokkal van.
Ha egy gyerek úgy nő fel, hogy minden cselekedetére, döntésére és eredményére a szülei szemén keresztül tekint - innen bírál, mintha tudná mit gondolsz, hiába ezt sosem tudhatja valójában, akaratlanul történetet sző a fejében. Idővel a képzeletbeli "Te" születhet a fejében, aki megtiltha hogy így vagy úgy cselekedjen.
Itt nem rossz nevelésről van szó.
A genetikánk része, hogy szükségünk van rá, vágyunk arra hogy elfogadjanak minket. Az evolúció során megtanultuk, hogy nem tudunk túlélni, a körülöttünk lévő gondoskodók nélkül.
Ez az ösztön jó esetben idővel lecsendesül. Számtalan különböző oka lehet, - ezek között az is hogy valaki természeténél fogva kevésbé, van aki jobban hajlamos rá - hogy a gyerekekben nem halkul ez az igény. Ez állandó, vagy visszatértő szorongáshoz, megfelelési kényszerhez vezet, vagy ez lehet az indoka, ha úgy érzed a gyereked semmit sem mond el neked.
A gyerekednek nem bírára, hanem társra van szüksége.
Mit is tehetünk?
A kulcs, hogy éreztesd vele nem az eredményei határozzák meg
"mindegy hanyas vagy matekból, akkor is fontos vagy"
Érdeklődj őszintén.
Gondolj a fiadra/ lányodra. Mit tudsz róla? Mik érdeklik, mi foglalkoztatja éppen. Fáradtan vagy feltöltve kezdi a napját? Hogyan érzi magát, hétköznap, hogyan hétvégén? Van-e amit vár, vannak-e álmai, van-e olyan ami felidegesíti.
Mi volt ma a suliban?
Semmi.
És ezzel be is zárult a beszélgetés. Ha te nem kérdezel, vagy felháborodsz, hogy nem nyílik meg neked, azzal nem változik a helyzet.
Ne csak azért kérdezz, hogy végigfussd a "kötelező köröket". Ez a kapcsolat a családoddal, így ne úgy tekints rá, mint egy udvariasságon épülő kapcsolat a munkatársaddal meg a szomszéddal.
Kezd a kicsiből.
Ha kicsi is az amitt beszélgettek, miután találkozott a barátaival, vagy hazajött az iskolából. Tegyük fel látszik, hogy rossz kedve van
Már megint 20 percet késett a vonat, elkéstem és még a matek dogám is rossz lett.
Aktív, jó hallgatóságnak lenni egy képesség, amit lehet fejleszteni.
2 mód van rá:
Kérdezz arra hogyan történt valami?
Képzeld az ő helyébe magad
Ne hederíts arra ahogyan most érzi magát, viszont éreztesd vele, hogy nem olyan komoly a helyzet mint ahogy érződik.
Minden gyerek más így nincs egy forgatókönyv ami bevállhat. De indításként pár példa:
Hogyan érezted magad miközben vártál? Mivel szoktad eltölteni az időt, mikor várnod kell? Hogyan értél így be az iskolába? Volt-e belőle probléma? Képzeld, ilyen velem is volt....
Úgy tűnik szomorú vagy a dolgozat miatt. - persze csomó más érzés is lehet benne. Mondd el neki, hogy egy dolgozat nem váltja meg a világot. Van hogy sikerül van hogy nem pedig sokat, készültünk, vagy jónak is éreztük. Nem megalázó, nem szégyen. - Néha segít ha könnyebben veszed a témát - Én nekem is szarul ment ma a párhuzamos parkolás.
Van hogy tényleg nem szeretne beszélni és jobb, ha nem erőltetjük csak ront a helyzeten. Nincs gond, meddig tudja, hogy olyan vagy, akire támaszkodhat.
Segíts neki, hogy felismerje, mi az ő értékrendje
Nem csak annyi, hogy "mi akarsz lenni hogyha nagy leszel?"
Miért szeretnél hajókapitány lenni?- ahelyett hogy elnevetsz felette mert ilyenkor te meg űrhajós akartál lenni, na mi lett ebből - kérdezz rá
Miért tetszik a hajóskapitány? - a nyílt víz miatt? Azért mert ő irányít? Azért mert biztos sokat keresnek?
Milyen hajót vezetnél? - Nagy világjárót? Egy kis vitorlást? Személyes túrákat csak külön csoportoknak?
Jobban érti magát -> jobban értékeli magát -> magabiztosabb, önállóbb döntéseket hoz -> ellenállóbb az élet változásaira
Így lehet hamarabb rájön, ami sokakat csak az iskolás évek után csap szembe - "Hogyha úgyis ezt akarom csinálni, akkor minek is volt olyan fontos a matek?"
Ez nem a rossz jegyre buzdít. Hanem hogy a látókörét bővítsd.
Apró de mindennapi szemléletváltás nagy utat tehet.
Hozzászólások